Miért (nem) követjük a társadalmi normákat?

2019. november 29.

Janky Béla írása (Társadalomtudományi Kutatóközpont, Számítógépes Társadalomtudomány – RECENS kutatócsoport)

A Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai kérdések széles körével foglalkoznak: van, aki azt vizsgálja, hogy a magyar gyerekek kikkel szemben tartják elfogadhatónak a bántalmazást; mások azt, hogy miért maradnak segítség nélkül bántalmazó kapcsolatokban élő felnőttek. Van, aki arra keresi a választ, hogy kik és miért (nem) vállalják fel, hogy nem akarnak gyermeket; mások pedig arra, hogy több joga legyen-e annak, aki vállalt gyereket, vagy éppen arra, hogy honnan erednek a szüleink felé irányuló kötelezettségeink. A kutatások egy része távolabbi kötelékeket is vizsgál; beleértve a teljesen idegen emberek felé irányuló szolidaritást is.

Az ilyen és ehhez hasonló konkrét társadalmi kérdések megválaszolásában segít, ha értjük, hogy honnan érkeznek a fenti helyzetek szereplőinek morális megfontolásai, és hogyan tudják befolyásolni e megfontolások az egyéni döntéseket. Könyvemben ezzel az általános, alapkutatási kérdéssel foglalkozom.

Elemzésem kiinduló kérdése a morál forrására vonatkozik: léteznek-e olyan univerzális belső késztetések, amelyek specifikus társadalmi szabályok betartására ösztönöznek minket? Ha nem találjuk ilyen motivációk nyomát, akkor arra kell választ találnunk, hogy mi vesz rá alapvetően „erkölcstelen”, racionális embereket arra, hogy érdekeikkel ellentétes szabályokat is kövessenek.

A könyvben a modern társadalomtudományok egyik legtermékenyebb irányzata, a racionális döntéselmélet erkölcsi késztetésekkel kapcsolatban született kutatási eredményeit tekintem át. Bemutatom azokat a legfontosabb elméleteket és vizsgálatokat, amelyek a morálisan helyes cselekvés forrását keresték – az emberben vagy a társas élet logikájában. Az áttekintés nyomán amellett érvelek, hogy a morálisan helyes döntések nem az önérdektől elkülönülő belső késztetésből erednek. Az erkölcsi érzék olyan – racionális emberek együttműködése nyomán létrejövő és fenntartható – közösségi szabályok felismerése, amelyek betartása biztosítja, hogy az egyén a számára fontos közösségek elismert tagja maradhasson.

A könyv az Összjáték címet kapta, ami több szinten utal az elemzés eredményeire. Mindenekelőtt világossá válik, hogy miközben a morális és önérdekkövető viselkedés fogalmilag értelmesen szétválasztható, erkölcs és racionalitás kéz a kézben jár. Erkölcs nélkül vagyunk racionálisak, amikor egy élethelyzetben a saját érdekeinket követjük. Ezzel szemben erkölcsösen vagyunk racionálisak, amikor globálisan gondolkozunk, és – a saját érdekünkben –, egy csoport tagjai akarunk maradni. A csoporttagság előnyeit akkor élvezhetjük hosszú távon, ha az egyes konkrét élethelyzetekben betartjuk az adott helyzetre vonatkozó, a csoport tagjai által érvényesnek gondolt – számunkra gyakran kellemetlen – szabályokat.

Továbbá, bár a társadalmi szabályok az egyes emberek fejében léteznek, de a csoport-tagok közötti kommunikációs térben jönnek létre és maradnak fenn. Az egyének fejében létező vélekedések nem magukra a szabályokra vonatkoznak csak, hanem a többiek vélekedésére arról, hogy mások hogyan vélekednek a szabályok elfogadottságára vonatkozó vélekedésekről.

Végül, az egyéni és kollektív gondolatok összjátékának megértésével világossá válik, hogy a morálisan helyes cselekvés kevésbé tekinthető elvek öncélú üldözésének. Sokkal inkább közösségek egymásra utalt tagjainak egymáshoz illeszkedéséből jön létre. A morális szabályok a tagok egymáshoz illeszkedéséből létrejövő összjáték szabályai.

A kötet: Janky Béla (2019) Összjáték. Erkölcs és racionalitás – Egy kutatási program regénye. Gondolat, 308 o.