Kikkel érzünk együtt, és hogyan segítünk nekik?

2019. június 24.
Feischmidt Margit és Zakariás Ildikó (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) írása

A segítés egyszerűnek tűnő fogalma megannyi kérdést takar. Évek óta vizsgáljuk, hogy a szolidaritás milyen formákban nyilvánul meg a magyar társadalomban. A jótékonykodás, filantrópia, önkéntes segítségnyújtás közösségi formáit igyekszünk leírni, különös figyelmet fordítva a kollektív cselekvések egyéni motivációira, informális vagy formális intézményeire.

A jótékonykodás olyan fajtáit vizsgáljuk, amelyekben a nemzeti alapú szolidaritás központi szerepet játszik. Magyarországon a nemzeti szolidaritás egyik jellemző formája a szomszédos országok magyar kisebbségeire irányul. Hogyan épülnek rá a civil cselekvések a kisebbségi magyarok segítésének különféle elképzeléseire? Hogyan teremtik újjá a résztvevők a nemzetről, a magyarságról alkotott elképzeléseiket a jótékonyság közben? Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni Zakariás Ildikó Jótékony nemzet című könyve, mely a Magyarországról határon túli magyar közösségek irányába történő jótékony cselekvés módjait, például a gyerekek magyar nyelvű tanulásához segítséget nyújtó keresztszülő programot, az iskolai diákcsere programokat és – a jótékonyság kritikai irodalmát követve – e cselekvések hatalmi dimenzióját mutatja be. A szerző rávilágít arra, hogy a jótékonyság nemcsak rokonszenvet szül, hanem (különösen a címzettek körében) negatív tapasztalatokkal (is) jár, „sebeket ejt”. Ezen túlmenően arra is rákérdez, hogy az alávetés, a hatalmi asszimmetria milyen hatással van a nemzeti összetartozás elképzelésére, a segítők és a segítettek önértelmezésére. A segítés helyzeteiből adódó esetleges sérelmeket a támogatók és a támogatottak egyaránt igyekeznek tompítani, például a nemzetről és a jó segítésről alkotott elképzeléseket folyamatosan újraírva; a segítő-segített kapcsolatokban bensőséges személyes viszonyokat kialakítva; vagy a segítő kapcsolatot csereviszonyként újraértelmezve. 

Vizsgáltuk a jótékonyság és a szolidaritás transznacionális formáit is: a háború, éhínség vagy természeti katasztrófák elől menekülő embereknek nyújtandó segítséget, a rászorulóknak vízzel, élelemmel, gyógyszerrel és menedékkel való ellátását, mely feladatot egy ideje leginkább nemzetközi humanitárius szervezetek látják el. A humanitarizmus – amint arra az újabb kritikai irodalom felhívja a figyelmet – a gondoskodást, valamint a szenvedő embereket állítja a középpontba. A humanitárius vagy jótékony cselekvés a menekülést kiváltó problémákat – ilyenek a háborúk, természeti katasztrófák, vagy a kizsákmányolás brutális formái – kisajátítja bizonyos érzelmek és érzelem motiválta cselekvések számára. Ezáltal ezek a problémák kikerülnek a politika és a kormányzás felelőssége alól. A filantrópia és humanitarizmus kritikusai éppen ezért azt állítják, hogy azok a rendszerek, amelyek a kiszolgáltatott egyénekkel kapcsolatos személyes gondoskodást és a jótékonyságot helyezik a középpontba, az egyenlőtlenségeket újratermelik, elfedik az államok és más intézmények felelőtlenségét, depolitizálnak.

A Magyarországot tranzitországként érintő menekülteknek nyújtott humanitárius segítség civil formáit vizsgálva mi ezzel szemben azt találtuk, hogy a jótékonyság és a közéleti felelősségként értelmezett politikai részvétel nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő folyamatok. A magyar menekültszolidaritás elbeszéléseit tanulmányozva publikációinkban azt fogalmaztuk meg, hogy a jótékonyság és a politikai, közéleti felelősségvállalás között pozitív viszony van. Egyrészt a közéleti elkötelezettség motiválja az embereket jótékony cselekvésre, amely bizonyos humanitárius válsághelyzetekben, mint a 2015-ös „menekültválság”, cselekvésbe fordul át. Másrészről azt találtuk, hogy a jótékony cselekvés a szenvedés és a rászorultság okaival szembesíti a segítőket, közöttük olyanokat is, akik korábban elhatárolódtak a politikától, vagyis a jótékonyság növeli a közéletre való nyitottságot és felelősségtudatot. Ezt a jelenséget a jótékonyság politizálódásának nevezzük. E kétirányú dinamikát két szempontból értelmezzük, egyrészt a jótékonyság irodalma felől, amellyel kapcsolatban a jótékonyság politizálódása mellett foglalunk állást, másfelől a magyar civil társadalomnak a közélethez való viszonya szempontjából. Ez utóbbival kapcsolatban azt állítjuk, hogy a menekültekkel való szolidaritás közéleti vonatkozása újabb érv a magyarországi közélet széttöredezett, informális és performatív működésmódja mellett, a maga lehetőségeivel és nyilvánvaló korlátaival együtt.

A szolidaritás magyarországi aspektusain túl annak európai dimenzióit is vizsgáltuk. Az utóbbi témában két konferenciát szerveztünk, szerkesztett tanulmánykötetünket jeles brit kiadó adta ki. A Refugee Protection and Civil Society in Europe című könyv szerzői számos empirikus kutatásra támaszkodva mutatják be a nemzetállamok és nemzetközi szervezetek tevékenységét kiegészítő civil humanitarizmus fellendülését, és az EU-s országok állampolgárainak és civil kezdeményeseinek hozzájárulását a válsághelyzetek kezeléséhez, a menekültek azonnali ellátásához és a megtelepülők integrációjához.

Feischmidt Margit és Zakariás Ildikó jelenleg a német-magyar migrációs kapcsolatokat, a fenyegetettség, a felelősség és a szolidaritás transznacionális formáit vizsgálják.

Kapcsolódó publikációk:

Feischmidt Margit (2018) Szolidaritás és társadalmi reflexió a menekültek önkéntes segítőinek elbeszéléseiben. Socio.hu 2018/1

Feischmidt, Margit, Pries, Ludger, Cantat, Celine (eds.) (2019) Refugee Protection and Civil Society in Europe. Palgrave Macmillan.

Feischmidt Margit – Zakariás Ildikó (2018) Jótékonyság és politika. A menekülteknek nyújtott közvetlen segítség közéleti hatásai, Politikatudományi Szemle XXVII/2. 55–83;

Zakariás, Ildikó (2018) Jótékony nemzet. Szolidaritás és hatalom a kisebbségi magyarok segítésében. Regio könyvek. MTA TK Kisebbségkutató Intézet : Kalligramm, Budapest. ISBN 978-963-468-019-2