2019. május 9.
Kovács Eszter (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató intézet) cikke
A Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - Magyar Emberi Jogok Alapítvány) amerikai magyar emberi jogi szervezet az 1970–1980-as években azon dolgozott, hogy az amerikai politika és közvélemény figyelmét felhívja a romániai kisebbségeket – köztük a legnagyobb kisebbségi közösséget, a magyart – érő emberi jogi sérelmekre. A szervezet 1976-ban ad-hoc bizottságként (Committee for Human Rigths in Rumania) jött létre fiatal, húszas-harmincas éveikben járó, főként másodgenerációs amerikai magyarok baráti társaságából.
A szervezet első akciója egy fizetett hirdetés megjelentetése volt a New York Times-ban 1976. május 7-én, Will the United States Endorse Cultural Genocide in Rumania? ( Amerika támogatni fogja a kulturális népirtást Romániában?) címmel. A cikk bevezetőjében felidézi az Egyesült Államok vezető szerepét az emberi jogokért folytatott küzdelemben, és az amerikai magyarok nevében felhívja a figyelmet az alkalomra, hogy Amerika egy újabb lépést tegyen ezen az úton, hiszen a román diktátor, Nicolae Ceausescu politikája a Romániában élő magyar, német és más kisebbségek kultúrájának kihalásához fog vezetni.
A cikk megjelenését követően a szervezet számos alkalommal szervezett tömegdemonstrációt több amerikai nagyvárosban. A látványos akciók mellett a HHRF megpróbálta rávenni az amerikai Kongresszust, hogy függessze fel a Romániának járó kereskedelmi és vámkedvezményeket. Az úgynevezett Most Favored Nation státuszt, azaz a legnagyobb vámkedvezményt az USA kongresszusa 1975 óta garantálta Románia számára, mivel úgy ítélte meg, hogy Románia a szovjet csatlósállamok között különutas politikát folytat, amit kereskedelmi kedvezményekkel méltányolni kell. A HHRF érvelése szerint az Egyesült Államok az emberi jogok nemzetközi élharcosaként nem támogathat egy olyan országot, amely sárba tiporja etnikai és vallási kisebbségeinek jogait. Miután a szervezet minden évben meghallgatásokon és jelentésekben kérte a Kongresszust, hogy ne újítsa meg ezeket a kereskedelmi kedvezményeket, a lobbiakció 1987-ben sikerrel járt.
Tanulmányomban a téma történeti feltárása mellett amellett érveltem, hogy a lobbiakciók sikerességét nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a HHRF tagjai Amerikában nőttek fel, az amerikai demokráciában szocializálódtak, ami higgadt, tényekre hivatkozó, érvelő, professzionális lobbimunkát alapozott meg. Ez a lobbistílus az elsőgenerációs amerikai magyar érdekérvényesítő próbálkozásokra még nem volt jellemző; a korábbi szervezetek gyakran estek a sérelmi politizálás hibájába, és az „Igazságot Magyarországnak” jegyében érzelmekre apelláló, áldozati diskurzusban adták elő a határon túli magyar jogsértéseket, ami nem mellesleg sokszor összekapcsolódott a területi revízió követelésével is. A HHRF tagjai másodgenerációs amerikai magyarokként valóban, teljes meggyőződéssel emberi jogi kérdésként gondolkoztak, gondolkoznak a kisebbségi magyar közösségek helyzetéről, emiatt a másodgenerációs amerikai magyar szocializáció termékeny talajt biztosított a lobbitevékenységükhöz.
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kovács Eszternek Publikációs Díjat adományozott a 2018. év legrangosabb nemzetközi folyóiratpublikációjáért. Ebből az alkalomból tartott előadása az MTA TK YouTube csatornáján is megtekinthető.
Eszter Kovács: The power of second-generation diaspora: Hungarian ethnic lobbying in the United States in the 1970–1980s. Diaspora Studies Volume 11, 2018 - Issue 2 https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/09739572.2017.1398374?journalCode=rdst20