A Társadalomtudományi Kutatóközpont létrejöttekor az akkori főigazgató szükségesnek látta egy olyan objektív rendszer felállítását, mely évről évre méri a kutatók teljesítményét. A rendszer egyik célja, hogy ne a személyes szimpátiák és kötődések, hanem a valódi tudományos teljesítmény legyen az előléptetések, vagy rossz esetben a felmentések indoka. A másik, nem titkolt cél az volt, hogy a kutatókat motiválja a TK stratégiai céljának tekintett nemzetközi publikációs tevékenység erősítésére. A rendszer bevált: 2012 óta meredeken növekszik a legnagyobb presztízsű (ún. impaktfaktorral rendelkező) folyóiratokban publikált tudományos munkák száma.

A kutatók növekvő figyelmet fordítanak arra, hogy szakkönyveiket rangos nemzetközi kiadóknál jelentessék meg, s azoknak a folyóiratoknak küldjék be cikkeiket, melyek szigorú értékelési kritériumokat használnak, és nagyobb presztízzsel rendelkeznek a nemzetközi tudományos közösségben (Oxford University Press, Springer, Taylor and Francis, stb.). A nemzetközi színtéren hatalmas verseny folyik az ezekben történő megjelenésért, ezért viszonylag kevés hazai kutató büszkélkedhet ilyen publikációkkal, különösen a társadalomtudományok területén.

Az élénkebb nemzetközi tevékenység hatására egyre több nemzetközi pályázati együttműködésbe hívják meg a TK-s kutatókat. A nemzetközi pályázatokon elnyert források összege is rohamosan növekszik.

 A teljesítményértékelési rendszer ugyanis nemcsak a publikációs teljesítményt pontozza, hanem azt is, hogy a kutató részt vesz-e pályázatokon, projektekben, nyert-e el ilyen támogatást; mennyire aktív a tudományos eredmények megismertetésében (konferenciák, ismeretterjesztő rendezvények); végez-e szakértői tevékenységet (nemzetközi és hazai folyóiratok, kutatási alapok számára).

Felvetődhet a kérdés, hogy elvegetálhat-e egy kutató viszonylag alacsony pontszámmal, minimális teljesítményt nyújtva sok éven keresztül. A válasz: nem. A rendszerben ugyanis minden kutatónak évről évre el kell érnie egy alappontszámot. Bár a publikálás folyamatának lassúságát (néha éveket kell várni egy-egy cikk megjelenésére) figyelembe veszik, a következmények szigorúak: ha valaki három éven át nem éri el az alappontszámot, annak a munkaviszonya megszüntethető.

Hogyan értékelik a kutatók a rendszert? Vannak, akik a mai napig ódzkodnak attól, hogy a rendkívül komplex kutatói munkát pontszámokra egyszerűsíti egy mérőrendszer. Ugyanakkor többen látják az előnyeit is: „Tudom, hogy ha elértem az alappontszámot, biztonságban dolgozhatok, és világos számomra, hogy ha elérem a kétszeresét, elő fognak léptetni. Nem nyalizással vagy más hasonló módon jutok előre, hanem előre ismert elvárások alapján.”